Horváthné Szalai Szilvi 3 gyerekes családanya mesélt az otthontanulásról, a nagycsaládosok helyzetéről.

Hogyan sikerült megoldanotok az otthon tanulást?

Marcival szerencsém van, ő már 6. osztályba jár, önállóan megoldja a házi feladatait, ritkán kér segítséget. Zsombi viszont most elsős, muszáj leülnöm mellé. Felállítottunk egy napirendet, így a rendszeresség segíti a mindennapjainkat. Kicsit később kelünk, mintha iskolába kellene menni, de reggeli után azonnal nekiállunk a feladatoknak. Több szünetet, pihenőt tartunk, nem ülünk végig egy-egy 45 perces tanórát. A feladatokat lefényképezem, emailben visszaküldöm, a megtanult vers előadását videón juttatom vissza a pedagógusnak. És mindeközben a majdnem két éves Gergő szaladgál körülöttünk.

Mi okozza a legnagyobb problémát?

Zsombinál a figyelmének megtartása. Teljesen más érzés számára, ha iskolában, padban ülve kell figyelni a feladatra, ott ez nem okoz problémát. Itthon viszont annyi minden történik körülötte, ami sokkal érdekesebb, mint a tanulnivaló, hogy hamar elkalandozik közben.

Az elsős gyerekeknek talán a legnehezebb ez a helyzet. Új közösségbe kerültek, éppencsak megszokták egymást, a tanárokat, az iskolát, és most borult minden. Nagy segítség lenne nekik, ha júniusban legalább abban a két hétben újra bejárhatnának a suliba. A pedagógusoknak is lehetne esélyük felmérni, hogy szükség van-e ismétlésre.

Az iskolai faladatok mellett mivel telnek a napjaitok?

Nagyon hiányzik a napi kapcsolat a nagyszülőkkel. Nekem is és a gyerekeknek is. Anyukám még így, a fizikai kapcsolat nélkül is nagy segítség, hiszen minden nap főz nekünk, így én tényleg minőségi időt tudok tölteni a gyerekekkel. Általában fél 12-ig tanulunk, utána játszunk, kertészkedünk az udvaron, aztán közösen megebédelünk. Gergő alszik délután, addig Zsombival tanulunk tovább. Délután, mikor Apa hazaér, ő is segít a tanulásban, játszik velük, sok időt töltünk együtt a kertben. De nekünk óriási szerencsénk van a nagy udvarral, el sem tudom képzelni, milyen nehéz lehet a panelben élő családoknak.

Kovács Orsival beszélgettünk arról, hogy érettségi előtt álló diákként, hogy érintették a vírussal járó intézkedések.

Mi volt az első gondolatod, mikor megtudtad, hogy bezárnak az iskolák?

Nagyon megijedtem. A középiskola utolsó másfél hónapjának arról kellene szólnia, hogy csak az érettségire készülünk, gyakorlunk. Az aggodalmunkat csak fokozta, hogy a tanáraink sem tudtak több információt mondani, mint amennyit a tv-ben hallottunk. A ballagásra, szerenádra, is pont akkor kezdtünk volna készülni.

Voltak nehézségei az online tanulásnak?

Igen, rengeteg. Az első online oktatási napon reggel felkeltem időben, mintha iskolába mennék, és vártam az első órámat, de hiába. A tananyagot általában csak délután kaptuk meg, teljesen rendszertelenül. Összesen 5 különböző felületen kellett követnem, hogy melyik tanárnak, milyen feladatot és mikorra kell visszaküldeni. Egy jegyzetfüzetben próbáltam rendszerezni a tennivalókat, mert így átláthatatlan volt a tanulnivalók sokasága.

Azért egy előnye is akadt ennek az új tanulási formának, hogy saját magam oszthattam be az időmet. Ennek köszönhetően sokkal többet tudtam célirányosan az érettségire készülni.

Hogy érintett, hogy elmaradt a ballagás?

Nagyon rosszul.  Igazán jó osztályunk volt, tényleg összetartó közösség. Összetörten vettük tudomásul, hogy nem ballaghatunk.  Az a nap igazán csak rólunk szólt volna. Április 30-án ültünk otthon, néztük az órát… „Most vonulnánk… most lenne a műsor… most engednénk el a lufit.” Egész nap beszéltünk az osztálytársaimmal, de bevallom, este eltörött a mécses. Belegondoltam, hogy most itt lennének a rokonaim külföldről, végre együtt lehetne a család, ünnepelnénk. Így egy egészen más okból fogok idős koromban is emlékezni a ballagásom napjára.

Úgy érzed, hogy a nehézségek ellenére sikerült megfelelően felkészülni az érettségire?

Igen, de ezt nem csak a tanároknak, hanem magamnak is köszönhetem. A rámszakadt szabadidőben rengeteg próbaérettségit, fogalmazást, verselemzést írtam, a német érettségire készülve hallás utáni értés feladatokat oldottam meg, sőt a mateking.hu oldalon éltem két héten át.

Hogy zajlott a hétfői magyar érettségi?

Maszktól bepárásodott szemüveggel és kézfertőtlenítőben úszva. De komolyra fordítva a szót valóban már a buszon is megtettem minden óvintézkedést, és az iskola is segített minket. Például minden osztálynak ki volt adva, hogy az épületbe hol mehet be, és milyen útvonalon juthat el a megadott teremig, így is segítve a lehető legkevesebb találkozást. 9 fő ülhetett egy-egy teremben, és a padok között is mindenhol megvolt a másfél méter távolság. Egyébként nem is gondolnánk, de a maszkban való írás sem volt egyszerű, ugyanis a peremétől alig láttam a papírt, úgyhogy az asztal fölé görnyedve írtam órákon át.

Mit gondolsz, szeptemberben már nyugodtan kezdheted meg az egyetemet?

Bízom benne, hogy igen, de attól tartok, hogy a gólyatáborok is elmaradnak idén. Az egyetlen, ami kicsit zavar, hogy én már januárban elmentem az alkalmassági vizsgára, és végigszenvedtem a testnevelési részét, még a gerendára is felmásztam, pedig nem vagyok túl sportos alkat. Aki viszont későbbre tervezte ezt a felvételit, az megússza egy orvosi papírral, ami bizonyítja, hogy alkalmas. Mindenesetre remélem, hogy az egyetemi éveimet már iskolapadban ülve kezdhetem meg!